A kedd tipikusan olyan nap, mint a hétfő utáni, de még mindig a hét elejét jelzi. Nekem ahelyett, hogy szürke, és unalmas lett volna sok jó dolog történt. De kezdjük az elejéről.

Reggel nem csörgött az ébresztőm. A hétvégén már előfordult, hogy nem szólt, amikorra be volt állítva, de ugye hétköznap kellemetlenebb a dolog, ha menni kel az iskolába. Valami csoda folytán (én a "korai kelő") felkeltem 7.45-kor, amikor amúgy indulni szoktam a suliba. De beértünk, és még a kis koreai barátom is megvárt. Csúcssebességet futottam. Megvaolt az első óra, vártuk a másodikat. Majd 10-kor bejött egy másik tanár, hogy akivel lenne óránk, sajnos nincs itt. Így 10 órakor eljöttünk az iskolából újonnan megismert barátommal, Hactuyaaval. Mellé ültem az órán, és kiderült, hogy Ordoszból származik (nekem nagyon fontos, Kína területén található mongolok által lakott föld). Mivel már nem beszéli a nyelvet, eljött Ulaanbaatarba mongolul tanulni. Ugyanabban a kollégiumban lakunk, és mivel szegény nem érti a koreaiak "angolját", ezért nagyon megörült nekem, akit ért. Én meg szintén neki, mert egy kis tündér lányról van szó. Egyből felajánlotta, hogy csináljunk majd programokat. Gondoltam, jobb még frissiben lecsapni a dologra, nehogy úgy járjak, mint vasárnap (ami nem gond, még éreztem is, hogy nem lesz belőle egyenlőre semmi). Megkerestem Hactuyaat, hogy menyjünk el a buddhista kolostorba, mert én csak kívül voltam, az épületek belső részeit nem láttam. Örült az invitálásnak, és csatlakozott. Majd kérdezte, hogy milyen múzeumokról meséltem neki. Gondoltam kezdjünk valami naggyal, így választásom a Mongol Nemzeti Múzeumra esett. Bár fotózni nem lett volna szabad, a facebook-on csak megnézhetitek majd Kül-Tegin feliratát, illetve Dzsingisz fehér és fekete zászlaját is (xara, cagaan sülde). Ezeket látva...hát, nem tudom leírni, mit éreztem:) Nézzétek sok szeretettel a képeket!

Ezt a gyönyörű napot azt hiszem nem lehetett volna fokozni...maximum csak azzal, ha a minusz száz fokos hidegben nincs szemet.kifújó szél...Annak azért örültünk volna. Haslonlóan szép és tartalmas napot Nektek!

Tartozom egy rövid beszálmolóval a hétvégéről. Szóval a csintalan leányzó, aki meghívott hétvégi ebédre, nem jött el a randevúra, így elmaradt a mongol családlátogatás. Viszont kultúrálódom folyamatosan. A másik suliban megismertem egy lányt, akinek kalandos élete volt (Kanadától Kínán keresztül Indiáig, mindenhol élt pár évet). Nost, vele tervezünk mindenféle programot (múzeumok, kiállítások stb.), főleg, mivel cagaan car következik, és sajnos mindenki hazamegy. Alig maradnak még a koliban is emberek, mert a külföldiek közül is rengeteget meghívtak családok magukhoz. Rossz érzés...még sosem ünnepeltem egyedül a Holdújévet!!!! Remélem most sem fogom.

A héten még megyünk végig, lesz heti 2 plusz órám is szerdán és pénteken. Beiktatok néhány múzeumot, és már itt is a cagaan car. Jövő hét hétfő, kedd szünet. Ez így tetszetős. Ha minden igaz, az ünnepek után kapok igazi, házi kumiszt...remélem, mert nagyon kíváncsi vagyok már rá. A sós tea nagyon finom (kezdek már most asszimilálódni).

Két új információ: az egyik, hogy ma megcsináltattam a diákigazolványomat, úgyhogy lehet szabadon garázdálkodni, a másik pedig, hogy utánajártam az itteni lehetséges török óráimnak, és valószínűleg járhatok majd a kis mongikkal török nyelvet tanulni heti 1-2 órában! szóval ügyes vagyok nagyon. Már csak mongolul kell megtanulnom, de ez is egyre jobban megy. Üdvözletem mindenkinek!

Tyű, ennek a hétnek vége. Voltam ma is iskolában, talán kicsit többet értek, mint amúgy. Minden nap együtt járunk egy koreai fiúval egyetemre, aki csoporttársam is, és rajong a magyarokért (meg gyanítom, kicsit értem is..:)) ). Nagyon aranyosak a csoporttársaim, jól elvagyunk. A suliban már a negyedik könyvet sózzák rám, és ezek egyrészt drágák (az itteni viszonyokhoz képest), másrészt olyan kis egyszerűek, hogy ezeknél azért jbbat is tudnék venni.

Egyetem után elmentem a másik iskolába is, szóval szépen eltelt megint az egész nap. Az után egy lánnyal, akivel hallgatjuk ezt a másik előadássorozatot, beültünk kvézni. Ő egy thaiföldi leányzó, aki fél évet Kanadában, 4 évet Indiában élt, meg 1 évet Németországban...Most eljött Ulánbátorba dolgozni. Meghívott mindenféle kulturális programra, mert van itt olyan, hogy előre lejegyzett program (!!), ezért megyünk majd színházba, koncertre, meg kiállításokra. Szóval ez már önmagában rengeteg dolog. Mondta, hogy a "sportkörhöz" is csatlakozhatok. Hát nem utasítottam vissza nyíltan (azt nem nagyon illik), de halvány gyanú él bennem, miszerint nem fogok élni ez utóbbi meghívással.

Vasárnap egy mongol lányhoz megyek, akit egy magyar fiú által ismertem meg. Családlátogatás féle lesz, kíváncsi vagyok a társalgás nyelvét illetően...

Röviden talán most ennyit. Ezek után szerintem egyértelmű a szocializált háttér...Annyi, de annyi ember lett hipp-hopp körülöttem, hogy csuda. Nem aggódni, a vigyázok magamra még most is él. Üdvözlet!

Szóval a doktorbácsi aláírta a egészségügyi alkalmassági papírom, tehát gyakorlatilag megvan mindenem, és felvettek !! (Persze azért várjuk meg a ponthatárokat hátha nem lesz elég pontom :D:D)

Puszillak Mesikém! Más nincsen nagyon itthon egybe lesz tartva a szemináriumunk a másodikosokkal úgyhogy most mindenki nagyon szereti a Kincsi nénit!

Szóval, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy buta kislány, aki azt hitte, hogy ha minimális nyelvtudással elmegy Mongólia távoli országába, tud majd beszélni, és megérti a töménytelen mongi beszédét. Nos, hamar leszögezem, ő egy naiva volt, és tévedett. Miszerint ez nem úgy megy a gyakorlatban, hogy gyere Dönci, hamm bekaplak.

Két órám volt, mint minden nap lesz majd. Az első írás óra volt. Az ottani fogalmazásomban is akadt hiba bőven, de a tanár elismerően bíztatott, hogy ahhoz képest, hogy 4 hónapja tanulok halhául, fantasztikus vagyok (legalább a rosszban is látja a jót). De jött a beszéd óra. Na, hogy úgy mondjam, nem sokat értettem. A nem sok, az a semmi. Na jó, valamit mégis, mert a bemelegítő kérdések mentek (honnan jössz, mi a neved, meg hány éves vagy). Remélem majd 2-3 hét múlva nagyon belelendülök, de addig tanulópénz.

Lányos énem előbújt ma. Igényem volt egy olyan cipőre, ami nem tipikusan "európais", mert a lakótásram kinevetett, hogy ez bizony európai cipő. És persze, hogy az. Böszme hótaposó. Ezért vettem egy nem túl kecsesnek mondható, de legalább "mongolos" csizmát. A burját lakótársam volt az a tündér, aki eljött velem, és nagyon türelmesen segítkezett, amíg találtunk 40-es (!!!) cipellőt az aprótermetű mesike lábára. Szóval 2 órás sétálás, próbálgatás során végül kompromisszumokat kötve vettem meg az új lábbelit. De legalább van. Bár 3-4-szer nevetgéltem, hogy biza, igen nehéz ilyen nagy lábakon élni, amikor Soyolmaa megnyugtatott, hogy ugyan, oda se neki.

Délután elmentem a másik suliba Edittel, és a megbeszélés úgy elhúzódott, hogy fél órát késtem a skype-randimról. Ma a kollégium negyedik szintje tiszteletét tette a net előtt (és megvártak, amiért most is borzasztóan hálás vagyok!!). Beszélgettünk egy nagyon jót, legalábbis nekem jót, aztán én csodák csodájára kikapcsolódtam. Mármint  a számítógép. Mindig a legjobb pillanatokban, ez Murphy, mit tegyen az ember. Na most vacsi, meg közösségi élet, aztán csicsi, mert hajnalok hajnalán kelek megint. Hogy fogom én ezt bírni...Üdv mindenkinek!

Kezdhetném úgy, hogy "De jó volt az első tanítási nap a suliban!"...de sajnos nem tudom, ugyanis lekéstem az óráimat. Csak úgy magamhoz méltán. De szavamra mondom, önhibámon kívül történt mindez, ugyanis senki nem szólt, hogy hány órakor vannak az órák. Nos én úgy gondoltam, bőven elég, ha bemegyek 11-re. Nem volt elég. Hovatovább fokozzam a dolgot, minden nap reggel 8-ra kell bejárnom!!!!8-11.10-ig vannak óráim. Ez azért vicces, mert aki tudja, tudja, milyen remek reggel-korán-felkelő-típus vagyok....szóval nagy a baj:)

Holnap megyek is. Minden nap lesz órám, napi kettő. Cserébe az egész délutánom szabad. Szerdán és szombatonként járok majd egy másik iskolába. Így elég hamar eltelik a hét. Közben szakdolgozat..persze csak mellékesen. Még mindig nem hiszem el, hogy diplomázok, mint a nagyok.

Ma két fontos dolog is történt otthon. Óramegbeszélés az altajisztika szobában és 10kor rám várás a net előtt a kollégiumunk kis ("Szép") épületében....Előbbit nem sajnálom, hogy kihagytam, sosem voltam az a könyöklős típus, miszerint 'Ó, nekem az az időpont nem jóó', ráadásul kiabálni sem szeretek, mert hamar berekedek. Utóbbi miatt viszont elnézést kell, hogy kérjek. Közbejött valami, ami elhúzódott, és csak este értem már vissza (amikor otthon 12 volt). De van még időnk, a négy hónap alatt minimum 2 ilyen webes beszélgetést kell összehoznunk srácok:) Szeretlek titeket, és mihamarább beszélünk;)addig meg csak pumpi

Na jó, még e-felvételiznem kell, meg hamar aludni, mert reggel van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fogok tudni kimászni az ágyból....és még csak kávét sem főz nekem senki..(Látod Norbi, nehezen viselem, hogy nem vagy a lakótársam) Ma ügyes voltam amúgy (így a sulis lógástól eltekintve). Sokat intézkedtem, meg kimostam kézzel, szóval megint lesz tiszta ruci:) Üdv, és szép álmokat! pumpi,

mesike

Egészen meglepő, mert már itt a hétvége. Még néhány ilyen, és megyek haza!!

Szóval komolyra fordítva a szót, az a furcsa, hogy a nagy pihenések, a sokáig alvások és egyéb lazítások mellett összefolyik a hétköznap és a hétvége. Ma nem csináltam semmi különösebbet. Úgy volt, hogy találkozom Edittel, de sajnos ő nem ért rá. Aztán én hajnalok hanalán (10-kor) felkeltem, elmentem telefonfeltöltő kártyáért, meg sétáltam egy kicsit. Aztán mostam, kézzel. Ugyanis nagyon megörültem annak a mosógépnek, de majd csak akkor veszem igénybe a "segítséget", ha már borzasztó állapotban lesznek a ruháim. Ugyanis a mosógépet (ami két nagy gépből áll, a mósó- és a centrifuga) egy néni kezeli. Neked a szennyesedet kell odavinni, a mosóport, és a néni kimos helyetted. Ez szép és jó, csak az a baj, hogy MINDENT egybemos..tudom, kényeskedő vagyok, de egye kutya, van időm. Inkább mosom kézzel a sajátomat.

Aztán amikor lassacskán fordult annyit kis Földünk, hogy Nálatok is felkeljen a nap, akkor feltöltöttem magam az internet csodálatos világába, és vártam a sütgalambot. Ez először édesanyám, és drága kis hugaim társaságában meg is jelent. Mint kipróbáltuk, működik a skype, szóval tök ingyen (!!) beszélgethettünk. Majd szép lassan mindenki becsatlakozott. Így többek között hírt kaptam exemről, Timiről, aki Róma hideg, de annál varázslatosabb világát fedezheti fel egy hónapon keresztül, a szegedi Eötvös kollégium kis életéről, apuról, úgyhogy eredményes napot zárhattam.

Most a tv-t nézem (ugyanis a szobánkban van tv!!), és éppen egy Dzsingiszről szóló műsor megy benne. Fülelem a mongit, és nézem a varázslatos tájat...arra gondolok, hogy áprilisban én is azokat a legelőket fogom keresztbe-kasul szelni...remélhetőleg.

Addig pedig készüljünk a cagaan sar-ra (Holdújév), mert lassan ideér, és őrült nagy zabálások lesznek itt a kis mongik között. Apropó, ma egy néni, pontosan a derekamig ért!! De ezt, nem úgy mondom, mint aki túloz, hogy persze a derekamig, hanem írd, és mondd, PONT addig:))tündér kis törpe volt...szinte beleolvadok itt a néptömegbe...:) Várjuk együtt megistenülésemet. pumpi,

mesike

Üdvözlet!

Ezt a képet a fotók közt találtam. Gondolom Mesike csinálta a Vörös Hős városáról :). ÉS pádámm...

U.i: jó hírek átsüvítettem az alkalmasságin :D:D

Kedves olvasók!

Nagyon jó érzés, hogy ilyen lelkesen olvassátok a sok-sok információt, amivel elárasztalak benneteket. A mai napra egy nagyon kedves történetet tartogatok. Olvassátok sok szeretettel!

Tegnap, amikor negyedjére is elmentem az egyetemre, mondták, hogy kell csináltatnom HIV-tesztet. Mint minden rendes bevándorló, én sem bújtam ki a kötelesség alól, és az otthoni várakozási időből kiindulva jobbnak láttam, ha ma már el is megyek a kórházba. Nos ez igen szerencsés, mert a kollégium közvetlen szomszédságában van is épp egy gyógyközpont. Lám, lám, milyen az a mongol kórház! Először is sokkalta higiéniátlanabb, mint az otthoni. De azért nyugatiasodik. Mongolul elmondtam, mit szeretnék, honnan jöttem, nagyon kedvesek voltak és elirányítottak a helyes útba. Legalábbis reméltem én. Nem volt túl nagy fennakadás, csak várakoztam 2 órával többet a kelleténél (de még így is kevesebb ideig tartott intézni az ügyet, mint otthon elmenni egy hasonló népgyógyító központba). Nos a nőgyógyászatra kerültem. Kérdeztek babadologról, de miután megnyugtattam őket, hogy nem vagyok várandós apró vágott szemű gyöcökkel, mondták, hogy rendben megvizsgálnak. Na, ezt egyenes ágon kizártam. Még az ultrahang oké, de egyebet csak nem. Mondtam, hogy nekem igazából egy egyszerű HIV-teszt kell, mert a MUIS (egyetem) kéri, akkor az angolul tudó néni rámnézett, és modnta, hogy jó, jó, akkor talán fáradjak utána. Na, így kerültem le a nőgyogyitól a laborba. Ott aztán 3 perc múlva be is kerültem, szerencsésen levették a vért (a csuklóm környékéről). Majd meglepve hallottam a doktornőtől (aki szintén jól beszélt angolul, akárcsak az asszisztense), hogy két óra múlva mehetek vissza az eredményért. Nofene. Igaz, kellett fizetnem érte, de akkor is. A megnyugtatások végett negatív eredménnyel távoztam másodjára a kórházból.

Ezután bementem abba a buddhista kolostorba, ami pontosan a kórházzal szemben van. Nem volt megerőltető séta. Körülnéztem, végre láttam pár lámát a kolostoron belül, nemcsak utcán, kocsiban vagy boltban. Nagyon boldog lettem, körbe is fotóztam mindent. Majd elmentem bevásárolni. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy kosárlabdázó gyerekeket láttam útközben. Szegénykéim, ugy mivel kesztyűben bajos a labdával bánni, ezért mezítelen kézzel játszottak. De mivel nagyon hideg volt, minden passz után zsebre vágták kis lefagyott végtagjaikat. Érdekes látvány volt, szintén meg van örökítve.

Estefele, amikor visszajöttem a kollégiumba, azon gondolkodtam, milyen szép is ez. Ennyi fura dolog belefér egy napba...És már vége is...

Kezdem magam nagyon itthon érezni. A hideg továbbra sem vészes, kaja van (csak boltba kéne elmenni:) ). Ma megint egyetemi kiruccanást tettem, (nem a möb rontotta el a dolgot, hanem a mongol félnél akadt el a dolog), de mostmár ugye van szoba kulcsom, meg kis ulánbátori térképem, szóval szabad a mozgás. Ha nem fog nagyon szakadozni a net, ígérem face-re teszek fel képeket is. Majd szabadidőben tessék nézegetni, biztos meglepőek lesznek.

A szombati nem szekta, hanem egy iskola:) Azért jó, mert ugye szombat, meg mert halha előadások lesznek (szerzek hozzá külön szókészletet), és nagyon jó a téma. Végülis kicsit a spiritualitás, buddhizmus, jóga és hasonló dolgok lesznek, de majd, ha már tapasztalatokkal rendelkezem írok talán bővebben. Vagy csak elmélyülök annyira lelkileg, hogy a negyedik hónap végén eszmélek fel, hogy hú, a francba...:)

Egyenlőre mást nem tudok megosztani, szokom a helyet, az embereket..gondolom ők is engem. Mert ugye itt borzasztóan magas vagyok, még nagyobb az orrom, szóval kezdem magam bűn csúúnyának érezni. No ez csak tréfa persze. pumpil mindenkit:

mesike

Bizony, főleg a kollégium dobott a hangulatomon. Ma még az internetet is beszerelték a szobába, úgyhogy egy szavam sem lehet. Az iskolát februárban kezdhetem. Még jó, hogy van addig idő, mert a möbösök valamit elrontottak az ösztöndíjammal kapcsolatban, és rólam nem tud semmit a muis. Ma voltam ott is bent, nagyon rendesek a külföldi diákokkal, intéznek tartózkodási engedélyt, nekem semmit nem kell csinálnom. Valószínűleg ők csinálják majd meg a a kilépő vízumomat is, úgyhogy a hivatali ügyintézés így jóformán teljesen lekerült a vállamról. A szobatársam egy aranyos burját lány, kicsit türelmetlen, nem szereti megváni, amíg nagyon lassan elgagyogom, amit szeretnék, ezért eddig többet beszéltünk angolul, de ez változik, mert igyekszem ráfeküdni a nyelvre.
A mongol étel nem is rossz, a sós tea nekem kifejezetten ízlik.
Minden nap megyek amúgy sétálni, meg vásárolgatni, nézelődni, csak a szokás kedvéért. Egészen tetszik maga a város, csak borzasztóan piszkos itt a levegő. Szinte érzem, ahogy áramlik a tüdőmbe a szmog.
Valószínűleg be fogok iratkozni egy iskolába, ahol Edit is tanít. Egy kicsit spirituálisnak tűnik, de érdekel a téma, és mongolul lesznek az előadások. Majd szerzek egy szójegyzéket, azt megtanulom, és így nem hiszem, hogy különösebb gond lenne. Azért is jó, mert így lesz szombati állandó programom is. Délutánonként meg úgyis sok időm lesz (előreláthatólag), mivel egy nap 2 órám lesz csak. Akkor akarok szakdolgozatot írni, amihez kicsit később (kb február közepétől) készítek 1-2 interjút. Főleg Bacival, Edit mongol férjével, mert ő orvos, és nagyon tájékozott sok tekintetben. Lesz egy kis mellékletem is a fotókból, amiket itt készítek. Mindenhol Dzsingisz látható. (persze tudom, nem ez az elsődleges, de nekem ez teszi kicsit megfoghatóbbá a dolgot).
Ma délután is megyek a városba, csak a tájékozódás miatt. Szerencsére olyan szerkezetű a város, hogy ha rá vagyok kényszerítve, egészen jól tájékozódom. (Bár tudom, ez tőlem eléggé fuán hangozhat...de tényleg.)
"Röviden" most ennyit.

ma naagy valooszinuseggel bekoltozhetek a koliba. edit (ulanbatorban elo magyar lany, aki rengeteget segit) es en bementunk ma az egyetemre, lejelentkezni, meg a kollegiumot elintezni. a szobam megoldottnak tunik, egyedul az a kis problema akadt, hogy az egyetem nem tud rolam. olyannyira, hogy ok csak 2 magyart varnak pestrol, akik diplomaskent jonnek kutatoutra. szoval vagy a mob, vagy ki tudja ki, de csusztatta a dolgokat. de azert nem hiszem, hogy problema lenne belole.

ma sokat setaltam ulaanbaatarban. felfedeztem a vaci utcajat. minden megtalalhato itt, mint otthon, talan mas kulsovel, de ugyamugy vannak itt markak, termekek, mint otthon. csak ugye ciril abecevel hirdetik oket>))

no eztan nem tudom, hogyan es milyen surun fogok majd irogatni, mert kezdodik jovo hettol a suli, meg azt sem tudom, hogy a koleszban, vagy kornyeken hol van net. ugyhogy a kovetkezo bejegyzesig udv mindenkinek>))

mesike

szoval megerkeztem vala. hosszu utazas, 2 atszallas, de egyben vagyok meg. ma vegre vizszintben aludtam, egesz jol esett. kolliegiumi szallasom nincs egyenlore, nem tudtak rolam semmit, majd hetfon intezkedem. a nyelvbol egyenlore semmit nem ertek, de biztattak, hogy nehany honap es belejovok. egy nagyon aranyos magyar lannyal es a ferjevel lakom erre a 2 napra. Edit rengeteget segit mindenfeleben. ha o nem lenne...szoval jobb nem belegondolni.

gyorsan megvetozom a korabbi allitasainkat, miszerint a mongol tea (tejben es vizben megfozott sos zold tea) nem jo. en azt mondanam ra, hogy nem rossz, es egyertelmuen SZUKSEGES. ebbol kovetkezik, hogy JO.

Az ennivalok furcsak, de meg nem sokat kostoltam beloluk. netem valoszinuleg lesz, meg valoszinuleg ma telefonom is. igy kb elerheto leszek. azert minden valoszinu, mert itt semmi nem biztos.

minden elromlik, tonkremegy. a sok kinai import miatt erdekes helyzet uralkodik, de a kis mongolok termeszetuknel fogva szorgosak, es majdnem mindent kepesek megjavitani. mindenkinek 2/3 telefonja is van csak a biztonsag es szorakozas kedveert>))

egyenlore ennyit, ez is hosszabb, mint amennyire idom van>))

udvozletem mindenkinek!!

u.i. akitol meg utazas elott smst kaptam, koszonom, egy 70es szam, de sajnos nem tudom, ki>)

A sok megrázkódtatást kiheverve (miszerint még egy adnim meghívót SEM tudok elfogadni:) ) nekiálltam este 6-7 körül bepakolni. A harmadik pakk-összeállításra összetudtam húzni a bőröndöt. Nagyszerű! Aztán lemérem, mert hát ugyan...mégis. 25 kiló. Hm némi gondot jelent, ha mindazt összevetjük, hogy 20 kilós a limitem, és hogy kilónként 8000 Huf a ráfizetés...Szóval miket vegyen ki az ember? A ksi mongiknak szánt ajándékokat? Vagy talán a bugyi-zokni kollekciót kéne csökkenteni? Mert ugyebár a pulóver kell...

De a próbálkozás nem eredménytelen: 20 kg-ra leredukáltam a motyót. Ehhez a kézipoggyász és a laptop még csatlakozik.

Reggel 5-kor kelés( márha tudok aludni), és 10-kor (majd' Mongólia lakosságával megegyező) kis fővárosunkból indulok.

Üdv mindenkinek, sikeres további vizsgákat (akinek nem inge, ne hordja..)

Hát megvoltak a búcsúprattyok Mesikénknek. Csütörtök estve Kubában voltunk és nagyon jól éreztünk magunkat. A társaság magja Mesi, Tündi meg szerény személyem volt, de benézett Viki meg Gergője és Anett is. Készült pár jó fotó. Pölö ez ittend:

Aztán meg másnap 7 körül jött hozzám Viki, megcsináltuk Mesike ajándékát (amely egy szuperdizűjnos fotóalbum volt, amibe belerajzolt mindenki Mesinek). Aztán szépen Eszterestől és Gergőstől elbattyogtunk az Eötvös koliba és megkezdődött a kettes számú búcsúbuli, amit a 4. emelet konyhájában kezdtek meg a kolisok. Az élvezetesebb rész számunkra a földszinti ping-pong társalgóban kezdődött, ahol más pár deci Tajga-vodka és jó pár pohár bor és pezsgő után illuminált állapotban ping-pongoztunk Mesivel, meg aki akart azzal. Gyulával játszottam egy kört, ami mindenhol játszódott, csak nem a ping pong asztalon, aztán meg próbálkoztunk a forgós ping-ponggal, aminek ez lett az eredménye: CENSURED! A kép nem publikus :D

Aztán Mesi meg Gyula énekelve táncolós performanszát tekinthettük meg, ami nagy élményt okozott mindannyiunknak. Aztán nincs több kép, mert a fényképezőt részeg Norbi és Mesi felvivék a szobába... De voltunk Jatéban és nagyot táncolvabulizánk. Jó volt az este!

Kösz Mesike és Jó utat!

Mi, az Angyal és Evis Presley, megvetünk, TÉGED, nyulat, a túlvilágról. (facebook)

Hát akkor én mostan elkezdem eztet.

Helyzetjelentés 2010. 01.11. 16:05- A KEGY (KELETI GYŰJTEMÉNY) asztalát koptatjuk... Mesi Viki és én. Cuki JJ Feild-es képek és némi nyálcsorgatás után mindenki vizsgára tanul... Képünk nincsen, de higgyetek nekem nagyon vagányul nézünk ki :P

Más mondani valóm most nincs, még itthon vagyol Mesike és látol hehehe

Viszont ajánlok klipet mindenkinek (Szerintem Mesi is ajánlja, mert ő mutatta :D)