2010.04.27. 00:43
bejegyzés
Megint sok dolog történt, mint mindig s mindenhol. Pénteken Tuyaa szülinapját ünnepeltük, ami nagyon jól sikerült. Talán a legszebb este volt eddig a koliban. Csütörtökön elmentünk hárman (Lena, Tuyaa és én) abba az indiai étterembe, ahol először Edittel voltunk. Nagyon szép délután volt, sokáig beszélgettünk, élveztük az indiai különlegességeket. Aztán a vasárnap volt fontosabb. Ekkor ugyanis elmentünk Nalajkhba, ahol megnéztük a kazak hívőknek állított és a mai napig működő dzsámit. Innen nem messze található a Tonjukuk felirat, amit szintén útba ejtettünk. Hát, felejthetetlen élmény volt, az biztos. Egyrészt a kő, meg a terep miatt, másrészt mert olyan állati hideg volt, hogy a téli ruhán keresztül is átfújt a szél. De a török rovásírásos kő minden porcikája le van fotózva.
Nagyon szerencsések voltunk, mert egy nagyon kedves sofőrt sikerült fognunk. Nem mongol volt, hanem kazak, és ki is nyilvánította 1-2szer, miszerint az ’öxör mongol’ (’ökör mongol’) milyen türelmetlenek, hevesek stb stb. Nagyon jó idegenvezetést tartott, rengeteg dolgot elmondott. Voltunk például egy kazak házban is az ő jóvoltából.
Este 6-7 körül éhesen értünk hazaJ Jó kis út volt. Az egyetem május 12-én szervez egy utat Xarxorinba, a régi mongol fővárosba. Oda is fogunk menni. Még egy utolsó kiruccanásként jó lesz, mielőtt hazamegyek.
Röviden ennyi is volna, mert netem megint nincs, nem is lesz, meg az orrom is folyik, szóval be is fejezem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kfgycody 2010.04.27. 17:40:22
A Kazahokismerik Boratot??
Nem kérdezted meg?