Most értem haza, szégyen meg a bánat, ugyanis 11 elmúlt..Írtunk ma dolgozatot, meg elvileg holnapra kéne egy szöveget elmondani a városunkról. Ezzel nincs is baj, mert már aznap megírtam, amikor feladta a tanárnő (kb 1 hete). De sajna arról a részről lecsúsztam, hogy hogyan kell ismertetni. Ma volt két számítógép-pávörpojintos előadás...hát meghúztam magam, mert hiába van szép kis szövegem Szegedről, egy árva képet se tudtam volna felmutatni. Azt hiszem holnap se fog menni a dolog:)
Mivel Dasha, az orosz lány pénteken fog elmenni, már egy héttel korábban búcsúztatjuk. Jesszus, én ilyeneket nem akarok, mindig hülyeségnek tartottam. Meg minek ünnepelné magát az ember, pff..:)
A Zanabazar múzeumba eljutottam, és totál el vagyok ájulva. Körbe fotóztuk a barátosnémmal, a kis Xactuyaaval az egészet. Tényleg, mindenféle testhelyzetű istenség megtalálható, de nem mondanám, hogy váratlanul ért. Gyűjteményem ékkövei lesznek ezek a szobrok!

Röviden tömören...A legtömörebben ennyi:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.