Nos, beléptem vala a 22. életévembe.  Tuyaa elvitt kajálni egy szipi-szupi helyre. Itt a hagyományos mongol kajákat (persze, persze elég sok kínai és egyéb jövevény étellel megízesítve) lehet enni. A lényeg, hogy van egy kis gázmelegítőd, amiben mi levest kértünk, és mindenféle húst, zöldségeket meg egyebeket lehet hozzárendelni. Ezeket szép komótosan belepakolod a levesedbe, és megfő magától. Hát, hadd ne mondjam, isteni volt!! Aztán 3 óra folyamatos kajálás után nehézkesen gyalog indultunk útnak. Ha nem akarnak megint kirabolni, valószínűleg hazasétálunk, de így taxiba ültünkJ

A kolisok nagyon tündérek voltak, meg persze még vagy ezer ember. A szokásos péntek esti csoportosuláskor elénekelték nekem a „Boldog születésnapot”, és mindenféle kreatív ajándékokkal leptek meg. Például Branyo, a szerb srác varrt nekem egy kis zsákot, és rajzolt egy szép virágot, meg kaptam egy jojót, mert nagyon élveztem vele játszani. Lena, a német lány a kedvenc piámat (aloe italJ100% egészség), meg egy sütit ajándékozott. A másnap megint hamar eltelt. Benéztem reggel a suliba, ott Rodrigoék köszöntöttek, aztán találkoztam Maitsetseggel. Vele elmentünk a „Logikai és intellektuális (?) játékok múzeumába”, ami külön élmény volt. Délután nem tudtam bár találkozni a török tanárommal, az este megint jó volt. Filmeztünk, meg tortáztunk, amit az én Tuyám adott. Röviden, tömören nagyon jó volt.

Miután 2 napig luxusban éltem, azt hittem immáron vége. De nem. Krisztával megbeszéltünk, hogy hétfőn megint megyünk interjút készíteni egy lámával. Hát a délután hamar eltelt szokás szerint, Kriszta szegény (utólagos bevallása szerint) alig bírt lerázni magáról. Ez igaz, de nekem semmi nem esett le. Aztán hazajöttem, hamar összepakoltam a cuccaimat, útra készen vártam, mikor indulunk. Hát, amikor 5 körül kopognak, már vettem a táskámat, erre kinyitom az ajtót, és Kriszta, Edit meg Allison állnak előttem. Hirtelen szerintem levegőhöz sem jutottamJ Aztán nagy győzködések után beengedtem őket a második tortámmal. Lejött Tuyaa, és ott volt a lakótársam. Később befutott Baci is a munkából, így heten elborozgattunk és tortáztunk egy kicsit. Még mindig nem jutok szóhoz, úgyhogy csak tényt írtam le… „Röviden” megint ennyi volna. Persze ezer más dolog is zajlik, de mindenről azért nem lehet szót ejteni. Az otthoni szakdolgozókat csókolom, és üzenem mindenkinek, hogy ne próbáljon telefonon hívni, mert nem működik, és mivel már nincs internetem sem, ezért viszonylag kevesebbet fogok jelentkezni. Csak ne tessék aggódni, nem vagyok elveszve;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.