Végülis javítanám a címet, miszerint: A számbati suli, ahová kell menni, de nem fogok. Ugyanis van egy sokkal jobb programom. Kis csoporttal elmegyünk a közeli Dzsingisz szoborhoz. Kisbuszt béreltek (a többiek), én meg két kis cimborámmal csatlakozok. Egy napos kiruccanás, gondolom estére visszaérünk...Minden körülmény között. Ha ez nem történne meg, szerdáig csak eljutunk a koliig, akkor kezdődik majd az iskola. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyat mondok, hogy szeretem a nőnapot, de most életemben először mondom! Szeretem, mert itt munkaszüneti nap!

A mai napom megint nagyon jó volt. Az egyetemen csak az első óra volt megtartva, a második elmaradt. Így hazaugrottam, és mentem a második suliba. Ott fantasztikus órám volt (tök egyedül voltam diákok közül). Szóval szemtől szemben-oktatást kaphattam.

Battulga bags megint kimaradozott, így a héten vele ismét nem volt órám. No, talán három hétre az első beszélgetésünk után csak összehozunk valamit.

A szünetre amúgy az eredeti tervem az volt, hogy pihenek, de látom, hogy kevésbé fog összejönni. Holnap ez a kirándulás, vasárnap az egyedüli, amikor elvileg nem kell (? :)) kimozdulnom. Ekkor szokdolgozom, töménytelen leckéket írok, esetleg tanulom a mongol szavakat. Aztán hétfőn randim van a kis fiatal lánnyal, akivel kölcsönösen tanítgatjuk egymást. Meghyvott egy délután suliba az óra után, mert a tanár igen szeretne megismerkedni velem. Pff, a külföldi... Kedden pedig Dasha szülinapját ünnepeljük. Mivel úgyis megy el a hónap végefele, ezért szép kis búcsú-ajándékot fog tőlem kapni. Kívánsága, hogy kínai étterembe menyjünk (remélem találok valami nekemvalót...).

Szép hétvégét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.