Nem is tudom. Néha úgy rohan az idő, hogy az ember észre sem veszi. Otthon is, de itt még gyorsabban.

Voltam "vidékezni", Xarxorinban, a mongolok régi fővárosában. 2 éjszakára mentünk csak, de nagyon jó volt. Jurtában aludtunk, megtanultam rendesen tüzetrakni. Az, amikor az Onon partján sétál az ember, egészen leírhatatlan érzés.

Ma lesz egy búcsúbuli-féle, előtte még egy buddhista szertartás, amit meg fogok nézni, utána ki kell mennem a török iskolába búcsűzkodásra. Holnap is meglesz a dolog, pakolni is kéne. Azt majd csak hétfő éjjel, előtte nincs idő:) Hétfőn megyek ki a kilépő vízumomért a messzi-messzi irodába, aztán délutám elköszönni az AGEC-tól. Kedden reggel indulunk, Kriszta jön ki velem a reptérre, mondta. Pekingben 12 órát kell majd várnom, éjjel inul a gép Frankfurtba.

Hát ennyi volna, majd élőben folytatom az élménybeszámolót. Kellemes hétvégét mindenkinek!

Előző héten befejeztem az óráimat, és szünetet tartottam magamnak:) Ma lesz a vizsgám délután, majd meglátjuk, poron kívül más is ragadt-e rám.

A szünetes napjaim persze azt jelentették, hogy nem vagyok iskolában, de minden másutt igen. Krisztával elmentünk túrázni ki a városból. Kicsit meg is kapott a nap szerencsére:)

Csütörtökön megyünk a sulival XArxorinba 4 napra. Utána van a vasárnap, hétfő az összepakolásra, búcsúzásra, és 18-án indulok haza. A pekingi 12 órás várakozást felettébb várom. 19-én érek haza, és ezennel vége is a bejegyzéseimnek. :) A többit legfeljebb élőben. Remélem tetszett;) Én felettébb élveztem.

Megint sok dolog történt, mint mindig s mindenhol. Pénteken Tuyaa szülinapját ünnepeltük, ami nagyon jól sikerült. Talán a legszebb este volt eddig a koliban. Csütörtökön elmentünk hárman (Lena, Tuyaa és én) abba az indiai étterembe, ahol először Edittel voltunk. Nagyon szép délután volt, sokáig beszélgettünk, élveztük az indiai különlegességeket. Aztán a vasárnap volt fontosabb. Ekkor ugyanis elmentünk Nalajkhba, ahol megnéztük a kazak hívőknek állított és a mai napig működő dzsámit. Innen nem messze található a Tonjukuk felirat, amit szintén útba ejtettünk. Hát, felejthetetlen élmény volt, az biztos. Egyrészt a kő, meg a terep miatt, másrészt mert olyan állati hideg volt, hogy a téli ruhán keresztül is átfújt a szél. De a török rovásírásos kő minden porcikája le van fotózva.

Nagyon szerencsések voltunk, mert egy nagyon kedves sofőrt sikerült fognunk. Nem mongol volt, hanem kazak, és ki is nyilvánította 1-2szer, miszerint az ’öxör mongol’ (’ökör mongol’) milyen türelmetlenek, hevesek stb stb. Nagyon jó idegenvezetést tartott, rengeteg dolgot elmondott. Voltunk például egy kazak házban is az ő jóvoltából.

Este 6-7 körül éhesen értünk hazaJ Jó kis út volt. Az egyetem május 12-én szervez egy utat Xarxorinba, a régi mongol fővárosba. Oda is fogunk menni. Még egy utolsó kiruccanásként jó lesz, mielőtt hazamegyek.

Röviden ennyi is volna, mert netem megint nincs, nem is lesz, meg az orrom is folyik, szóval be is fejezem.

Ma jó kedvem van, mert kész a szakdolgozatom! És hát ez egy vicces, nem nyári videóklip. Várunk Mesi :D

Szeretnék boldog szülinapot kívánni Editnek, Bolortuyaanak, visszamenőleg Csabának és itteni idő szerint ma Katának, aki remélem ide leglább feltolja néha a kis képit, ha már dilitelte magát iwiwről és fészbúkról is:) Katicska, boldog szülésnapot!

Nos, beléptem vala a 22. életévembe.  Tuyaa elvitt kajálni egy szipi-szupi helyre. Itt a hagyományos mongol kajákat (persze, persze elég sok kínai és egyéb jövevény étellel megízesítve) lehet enni. A lényeg, hogy van egy kis gázmelegítőd, amiben mi levest kértünk, és mindenféle húst, zöldségeket meg egyebeket lehet hozzárendelni. Ezeket szép komótosan belepakolod a levesedbe, és megfő magától. Hát, hadd ne mondjam, isteni volt!! Aztán 3 óra folyamatos kajálás után nehézkesen gyalog indultunk útnak. Ha nem akarnak megint kirabolni, valószínűleg hazasétálunk, de így taxiba ültünkJ

A kolisok nagyon tündérek voltak, meg persze még vagy ezer ember. A szokásos péntek esti csoportosuláskor elénekelték nekem a „Boldog születésnapot”, és mindenféle kreatív ajándékokkal leptek meg. Például Branyo, a szerb srác varrt nekem egy kis zsákot, és rajzolt egy szép virágot, meg kaptam egy jojót, mert nagyon élveztem vele játszani. Lena, a német lány a kedvenc piámat (aloe italJ100% egészség), meg egy sütit ajándékozott. A másnap megint hamar eltelt. Benéztem reggel a suliba, ott Rodrigoék köszöntöttek, aztán találkoztam Maitsetseggel. Vele elmentünk a „Logikai és intellektuális (?) játékok múzeumába”, ami külön élmény volt. Délután nem tudtam bár találkozni a török tanárommal, az este megint jó volt. Filmeztünk, meg tortáztunk, amit az én Tuyám adott. Röviden, tömören nagyon jó volt.

Miután 2 napig luxusban éltem, azt hittem immáron vége. De nem. Krisztával megbeszéltünk, hogy hétfőn megint megyünk interjút készíteni egy lámával. Hát a délután hamar eltelt szokás szerint, Kriszta szegény (utólagos bevallása szerint) alig bírt lerázni magáról. Ez igaz, de nekem semmi nem esett le. Aztán hazajöttem, hamar összepakoltam a cuccaimat, útra készen vártam, mikor indulunk. Hát, amikor 5 körül kopognak, már vettem a táskámat, erre kinyitom az ajtót, és Kriszta, Edit meg Allison állnak előttem. Hirtelen szerintem levegőhöz sem jutottamJ Aztán nagy győzködések után beengedtem őket a második tortámmal. Lejött Tuyaa, és ott volt a lakótársam. Később befutott Baci is a munkából, így heten elborozgattunk és tortáztunk egy kicsit. Még mindig nem jutok szóhoz, úgyhogy csak tényt írtam le… „Röviden” megint ennyi volna. Persze ezer más dolog is zajlik, de mindenről azért nem lehet szót ejteni. Az otthoni szakdolgozókat csókolom, és üzenem mindenkinek, hogy ne próbáljon telefonon hívni, mert nem működik, és mivel már nincs internetem sem, ezért viszonylag kevesebbet fogok jelentkezni. Csak ne tessék aggódni, nem vagyok elveszve;)

Aztaa! Életem első „xödöö”, vagyis vidéki élményem volt ittlétem legszebb 2 napja. Nem is tudom, honnan kezdjem. A hétvége is mozgalmas volt. Pénteken az egyetem után mentem a délutáni órámra. Filmet néztünk, amit aztán kielemeztünk. Élmény volt, és immár befejeztem az első kurzust, ezen a héten a másodikba léphetek. Az óra után Tuyaaval találkoztam. Szinte már szokás szerint. Mivel nekem otthon már nincs netem, ezért mindenféle helyekre megyünk használni a hálót. Egy ilyen a francia kávézó. Szóval itt találkoztunk, jól elvoltunk, egészen az este 7-kor kezdődő koncertig. Átmentünk a nagyszínházba, és egy nagyon szép moriin xuur koncertet hallgattunk meg. Este a koleszba visszatérve fantasztikus koli-partyt tartottunk.

Másnap reggel mentem a mongol órámra, és nagy meglepetésemre egészen sokat értettem már belőle. (Azaz többet, mint a semmi.) Óra után megvettem a szobatársamnak a vackát, ami nálam törött el (mosom kezeim, nem én voltam a közvetlen okozó). Aztán szintén böngészgettem, majd hazaérve nagymosás. Este jött Namar, hogy holnap nem este, hanem korán reggel indulunk, hogy legyen több idő nézelődni.

Így is történt. Reggel 8.00-kor egyedül vártam a kis csoportra. Akármennyire is igyekszem, ha átveszem a mongol szokást, miszerint fél órát nyugodtan lehet késni, tuti rosszkor teszem. Ha pontos vagyok, rendszerint egyedül várokJ No, sebaj, Fél óra múlva lassan csorgadozni kezdtek az emberek, és mire a busz is megérkezett, 9-kor el is indultunk. Utunk Észak-Mongóliába vezetett. először Darxat városát, majd Süxbaatar szülőföldjét, Süxbaatar várost is megnéztük. A városok is szépek voltak, az út is meglehetősen jó volt (alig-alig estem le a székemről), Igaz, a 14 férőhelyes kisbuszban 17-en utaztunk, egész jó voltJ Persze ez csak a jó szomszédoknak köszönhető. A kis csapat estére eléggé lefáradt, de megérte: áttekintettünk az oroszokhoz (Süxbaatar az országhatáron van), láttuk Dzsingisz szülőföldjét (amiről azt hiszem, nem tudnék beszélni, mert szavakba alig önthető, talán a képek megteszik majd a magukét;) ). Este pedig a 4. hotelben szállást is találtunk. Itt is kicsit összezsúfolódva, de megkönnyebbülve szálltunk meg. A másnapi sámán szertartásra annyi ember érkezett a városba, hogy alig volt félőhely a hotelekben.

9 körül nagyon éhesen lementünk a helyi étterembe, és miután megérkeztünk oda, egy óra múlva (mire a várakozástól már mindenki „tele” volt) ételhez is jutottunk. Éjfél körül ágyba kerültünk, majd reggel 5.30-kor keltünk, mert 6-kor indultunk a szertartásra. Hát, érdekes. Azt mondták a többiek, hogy ugyan a szovjet idők alatt titokban őrződött meg a samanizmus, nekem mégis kicsit „új, modernebb” szaga volt a dolognak. Mindenesetre nagyon élveztem! Eleve ott kint lenni, nem lát mást a szem, csak a pusztát, amit már nem fedett hó, mint a korábbi kirándulások alkalmával. 8-9 között visszamentünk a városba reggelizni, majd visszatértünkkor az igazi, nagy szertartás is kezdetét vette. Sámánrévülés, ima a nagy „faanyához”, áldozás mindennel, ami ehető, és ami nem. Ez röviden: rizs, búzadara, vodka, tej (rengeteg tej…annál is több), cukor, füstölő. Ezek a legfontosabbak. Itt nyert igazi, materiális értelmet számomra a kis magyar közmondás, miszerint: „TEJBEN, vajban fürdeni.” Mire kijutottunk a többszöri nagy körből, csucsogtunk a tejben, és a vodkában, a rizs a hajunkba ragadt, de azért mindent „testközelből” tapasztalhattunk meg. Délután indultunk vissza. Darxanban megint megálltunk, mert Saskia (az egyik német lány) innen továbbutazott Xövsgölbe. Fáradtan, de nagyon jó hangulatban érkeztünk meg az igazi, és hiányol ulánbátori dugóba, kb. 6.30 körül.

Így telt vala a Húsvétom. Annyi ünnepies volt benne, hogy Saskiától kaptam egy csokinyuszit. Hogy honnan szedhette?

Szép pénteki napot mindenkinek! Nézegetem az otthoni tájat, és összeszorul a szívem. Itt két napja megint leszakadt a hó! Igaz olvad is, de ezért tócs van és szél.

A mai nap nagyon jó volt. A suliban is jó volt az óra, aztán mentem a déltáni tova-képzésre. Azt sokkalta jobban élveztem, természetesen. Most a lassan "törzshellyé" felfejlődött francia  (:((((((((( ) kávézóban ülünk Xastuyaaval. Eszünk, meg pihengetünk, mert este megyünk moriin xuur (lófejes hegedű) koncertre. Már hallottam élőben is párszor, de egy koncert semmihez sem fogható. Talán lesz majd mongol rock-opera az előadáás végén, mint amikor multkor is a philharmonikusok koncert végén volt:)) Izgatottan várom:) Aztán este parti lesz, mert a kolisok már zenélni akarnak..hát tipikus, mit ne mondjak:)

Szép hétvégét, és jó sonka-főttojás evést kívánok!

Azt hiszem ittlétem tragikuma, hogy ezen a húsvéton sonka, tojás és torma nélkül maradok...Hogy lehet ez?! Sebaj, van helyette zsírban tocsogó xoosoor, meg booz:)

A kezelésemnek vége, szerencsésen meggyógyultam, nyugodjatok meg (ha esetleg aggódtatok volna). Pár napja írtunk egy dolgozatot a suliban, ma kaptuk ki. Fergeteges 68%-ot sikerült is elérnek...az egyik legroszabb, mit szépítsük, kaptam rá egy erős "D"-t. Viszont szintén előző héten volt egy prezentáció, amit a saját városunkról kellett tartani. Én Szegedről tartottam, és egészen jól sikerült. Utána tök sokat kérdeztek, és mindenre tudtam válaszol(gat)ni! A tanárnéni is megdícsért, hogy jó a nyelvtanom:) A mókás a dologban, hogy akkor volt egyedül igazi honvágyam, amikor ezt a francot csináltam.

Az utóbbi pár napban legfőképp gyógyultam és szakkdolgozatot írtam. Lassan, de biztosan. Ma beszéltem Battulga bagssal, akivel hanyagultuk egymást pár hete. Holnap találkozóm lesz Maggievel, talán Yusuf Beyyel is. Majd ahogy időm engedi. Aztán a héten megyek az egyik belső-mongol ismerősömmel, Namarral (jelentése: 'ősz') ismét a Zanabazar Múzeumba. Most ő akar fényképeket sajátkezűleg, én meg csak meg akarom nézni megint a kiállítást. Meg ez a srác 5. évfolyamos antropológusként tud nekem 1-2 dolgot mondani, amit én nem tudok.

A héten, vagy a következőn megyek bóklászni. Van nem messze egy buddhista kolostor, ahová Edittel el fogunk menni. Imádkozó barlangokkal, meg minden:) Bár a "tisztogatás" során ezt is lerombolták, 1-2 része megmaradt, meg nemrég elkezdték felújítani.

Azt hiszem röviden ennyi volna az újdonság/régiség. A facebook-on ne várjatok képeket, valamiért nem sikerül a feltöltés. Üdv!

Most értem haza, szégyen meg a bánat, ugyanis 11 elmúlt..Írtunk ma dolgozatot, meg elvileg holnapra kéne egy szöveget elmondani a városunkról. Ezzel nincs is baj, mert már aznap megírtam, amikor feladta a tanárnő (kb 1 hete). De sajna arról a részről lecsúsztam, hogy hogyan kell ismertetni. Ma volt két számítógép-pávörpojintos előadás...hát meghúztam magam, mert hiába van szép kis szövegem Szegedről, egy árva képet se tudtam volna felmutatni. Azt hiszem holnap se fog menni a dolog:)
Mivel Dasha, az orosz lány pénteken fog elmenni, már egy héttel korábban búcsúztatjuk. Jesszus, én ilyeneket nem akarok, mindig hülyeségnek tartottam. Meg minek ünnepelné magát az ember, pff..:)
A Zanabazar múzeumba eljutottam, és totál el vagyok ájulva. Körbe fotóztuk a barátosnémmal, a kis Xactuyaaval az egészet. Tényleg, mindenféle testhelyzetű istenség megtalálható, de nem mondanám, hogy váratlanul ért. Gyűjteményem ékkövei lesznek ezek a szobrok!

Röviden tömören...A legtömörebben ennyi:)

Kedves Mindenki!

Először is, szép hétvégét! Biztosan jobban megy a pihenés abban a szép időben, ami otthon van. Itt is kezd alakulni a dolog, bár pár napja leesett a hó. De az idő jó, nem panaszkodom. Tegnap megismerkedtem a két újonnan érkező német lánnyal. Ők is egyből tudák, ki vagyok, honnan jöttem. Nem hiába leveleztem előtte a professzorasszonyukkal. Nagyon kedvesek, mondtam, hogy majd segítek egy csomó dolgot, meg megmutatok mindenfélét. Hát, ilyen, ha az ember nem új már? Pedig nagyon friss húsnak érzem magam. Még mindig.

A suliban szintén jó volt. Kitartó szorgalmamnak köszönhetően én voltam az első, aki tisztességesen megcsinálta és elmondta a házi feladatot. Mindenki kapott egy mesét, és a tartalmát kellett halhául elmesélni. Enyém volt a három kismalac:))

A második órára nem tartottam szükségesnek jelenlétemet. Általában a könyvből olvassuk fel a szöveget. Illetve azt is a tanár. Helyette hazajöttem, és korábban indultam a délutáni órára, mert sok dolgom volt előtte. Majd a délutáni órám után (ahol mellesleg már 3 hete csak én vagyok) elmentem a Gandanba. Rájöttem, hogy előtte nemis ebben a kolostorban voltam, hanem egy hozzá közeliben. De végre ide is eljutottam. Gyönyörű szép volt! Körbefotóztam mindent, ahogy jó turistához illik. Betértem 1-2 boltba is a környéken, ahol mindenféle valláshoz szükséges kelléket lehet kapni (füstölő, xadag, dísztárgyak, füzérek stb. stb.). Nagyon kellemes a hangulata, mert mindent átjár a jó füstölő-kolostor szag. Utána mentem egy barátomhoz, aki akkupunktúrával kezel. Hősiesen állom a próbát! Eddig a sima szuritól is ájultam, de tegnap nagy önkontrollom volt. Szóval még 9 napig csak így tovább!

Délután Xactuyánál lógtam, zenéket cserélgettünk, megvacsoráztattak, elnevettük az időt. Összeismerkedtem az összes belső-mongollal, aki a koliban van. Este pedig koli-buli volt. Fergeteges arcok vannak itt. Hogy enyhítsém a Közép-Európában dúló politikai ellentéteket: boroztam és táncoltam egy szlovák fiúval. Persze "felemlegettük egymásnak" a csúnya dolgokat. Csak megszokásból.

Kettő körül nyugovóra tértem, és íme nyolc óra, és már fenvagyok. Lassan indulok a mongol órámra. Hátha ragad itt az emberre valami...a poros hón kívül. Szép hétvégét!

Eltöprengtem azon, hogy vajon ilyen régen írtam, vagy csak ennyi minden történt velem amióta nem írtam. Próbálok praktikusan visszafele haladni az időben. Einstein relativitás-elmélete szerint úgyis a múlt-jelen-jövő egyszerre van jelen. Nos. Ma sajnos mindekét óránk meg volt tartva. Azért mondom, hogy sajnos, mert mostanában többször is elmaradt a második óra. Délután elhatároztuk Xastuyaaval, hogy elmegyünk a Zanabazar Múzeumba. Sajnos lemondta, mert nem volt jól, sebaj, jövő héten bepótoljuk. Ez egy olyan múzeum, ami hétvégén ugyanis zárva tart. Helyette lesz más program, nem kell izgulni. Kezd megérkezni (ismét) a tavasz. Jó idő van, elég egy pulcsi a nagykabát alá, és az emberek is teljesen meg vannak vadulva. Lassan üldözési mánia alakul ki bennem. Kedden volt az eddigi legrosszabb kirabolás-kísérletem. Két fószer fogott közre a tömegben, ezért nem tudtam megmozdulni sem. No mindegy, nem részletezem. Félig mázlim volt, meg gyors voltam, és ilyen biztonsági megfontolásból nem tartok a táskámban semmi értékeset. Aztán egyből szerdán, azaz másnap délután igyekeztem a délutáni sulimba. Az utcán 5-6 kisfiú megállított, pontosabban „elütött”, és sírva, lefogva, meglehetősen erőszakosan kezdtek pénzt kérni. Nos, nem csoda, ha a mai incidensem sem tetszett annyira. Mint eddig, szinte minden alkalommal, ma is bankkártyával akartam fizetni a boltban. Mondani sem kell, nagybevásároltam. Kiló rizs, tej, kávé ez, az. No, a mai nap nem tudták lehúzni a kártyámat. Vagy ha mégis, az rosszabb. Ugyanis ez esetben legalább négyszer levonták az összeget a számlámról. Hát, nem volt mit tenni, kipakoltam a csomagot a kasszánál, és otthagytam csapot-papot. Az első percben felkaptam a vizet, de hamar lenyugodtam, ez Mongólia, bármi megtörténhet.

Délután átjött Xastuyaa és igazi ordoszi finomságokat hozott át. A nővére küldte az egyik barátjával Mongóliába. Így kb kéthetes volt a csomag, de jól elállt. Nagyon finom ráadásul! Holnap péntek. Az egész nap megint gyorsan elmegy.

Egyik nap elmentem az Akadémiára is, beszélni a tanárral, akivel kellett volna, de pont nem volt bent aznap. Otthagytam a levelet, amit Olivér írt neki, meg én is mellékeltem (nagy bánatomra) egy kis levelet, hogy mégis ki vagyok, honnan jöttem. Nos, ha nem fog keresni a tanár, teljesen megértem. Ugyanis szerencsésen, de azért tisztelettel megcímeztem a levelet:egy nőnek. Ugyanis két megszólítás van, és én pont mellényúltam. Nos megesik, azt hiszem nem ez lenne az első alkalom a történelemben. Beszélgettem a titkárnővel (aki amúgy felvilágosított a balesetről), majd elindultam haza. Hát hogy, hogy nem a buszról megláttam egy kis csúnya zöld épületet, az Ulánbátori Múzeumot. Lepattantam a buszról, és megtekintettem az érdekes kiállítást. Mondhatni nem túl felszerelt a kis épület, de semmi pénzért nem hagytam volna ki. Majd a képeket figyelemmel lehet követni a facebookon.

Egy másik délutánmeghívott a török tanárom, Yusuf Bey. Maggievel mentünk. Nagyon édesen megvendégeltek minket, jót beszélgettünk a feleségével, meg a kisfiát félig örökbe fogadtam, amikor ő is szerencsésen megérkezett a suliból. Ekkor tudtam meg, hogy kis barátnőm megnyerte a szavalóversenyt! Így egy laptop boldog tulajdonosa lehet. Annyira örülök neki, hogy csoda. Már megvan, hogy tőlem mit kap a nagy alkalomra. A tanárunk megkérdezte tőle, hogy tudott-e szólni az elveszett anyukájának. Kár is volt kérdezni.

Hirtelen, nagyvonalakban ennyi volna. A sok „negatív”, de annál érdekesebb dolgok ellenére csodás az idő.

Itt immáron vasárnap, és tessék. Elment a hétvége, holnap egyetem!!

Ma az iskolából elmentünk Edittel egy múzeumba. Sajnos a Zanabazar zárva volt, de egy másikba. Tantrikus Buddhák, gonosz, haragvó istenek és így tova. Nagyon élveztem mindenesetre. Azt nem értem, hogy egy múzeum miért van zárja hétvégén, amikor rendes embernek van ideje eljutni oda. De sebaj, majd egy más alkalommal. A mai napról pont enyit, mert ez a program estig kitartott. Szép hétvégét a kedves otthoniaknak, hisz Nektek még sok van hátra:)

Ma aztán olyan nőnapom volt, hogy kívánni sem lehet szebbet. 10 után kikászálódtam az ágyból, nekiálltam reggeli teendőimnek, amikor egy sms, majd nem sokkal után egy hívás is befutott. Az üzenet Maitsetsegtől jött, hogy egy órakor, ha találkozunk, jó-e nekem. Naná, hogy jó. A hívás pedig Editéktől, hogy ma este egy svájci házaspárral együtt vacsoráznék-e velük. Naná, hogy vacsoráznék!

Mindent szépen elterveztem. Vittem Maggienek (Maitsetseg) néhány anyagot, fejben már tudtam, mit fogok mondani neki a törökkel kapcsolatban, tudtam, hogy mit akarok, hogy elmondjon nekem mongolból. No. Úgy alakult, hogy elmentünk Yusuf Beyhez, aki az egyetemen is tanít többek között, meg külön is tart foglalkozásokat. Múltkor ő mondta, hogy szeretne megismerkedni velem. Hát meg is ismerkedtünk. Olyannyira, hogy egy órától ötig nála voltunk, és ötkor már én mondtam, hogy elnézést, de lassan mennünk kell. Így nemhogy magunknak nem tartottunk órát, de majdnem elkéstem a vacsoráról is. De egyáltalán nem bántam meg, mert jó volt beszélgetni ezzel a tanárral is. Kiderült, hogy kb 200 m-re lakik a kollégiumomtól, így meghívott magához, hogy megbeszélünk egy hétvégét, és feltétlen menjek el, mert a felesége fog sütni, főzni mindenféle török ételt a tiszteletemre. Nem tudtam nemet mondani…Így is körbe kínált egy nagyon finom pidével, meg török teával. hmmm, nyamm nyammm…Aztán kijöttünk 5 órakor, és Maggie meghívott magához holnapra. Elfogadtam, így ebéd után megyek hozzájuk. Az ő története igen érdekes…Európai szemmel nagyon tragikus és megható. Majdnem sírtam, amikor kiderültek a dolgok szép sorban. Ez a kislány az öccsével él a nagymamájánál itt, Ulánbátorban. A papa egy éve, hogy meghalt. Az apukájukról nem tudnak semmit. Mármint tisztázatlan egyáltalán a kiléte. Az anya Koreában van. Munkanélküli, gép-, és kártyajátékos. Sosincs pénze, nincs tető a feje felett. Hazajönni nem tud. Így a nagyi neveli így-úgy a kislányt a nyolc éves öccsével. Ez csak dióhéjban…A lány azért tanul, hogy azt a minimális ösztöndíjat be tudja zsebelni az egyetemtől. Ő az osztályelső. Nos, ez nekünk ugye, milyen borzalom? De itt mindennapos. Olyannyira, hogy ők még „jósorban” élnek. schnitt--

Amikor megérkeztem Editékhez, már ott volt a svájci férfi a mongol feleségével. Nagyon kedvesek voltak, egyből szót értettünk angolul. A felesége elkezdett kérdezgetni mongolul, és csodák csodája, értettem 1-2 dolgot, sőt, még válaszolgattam is. Aztán beszélgettem a fickóval. Mondtam, hogy éppen nekem is van kötődésem Svájchoz, és nyáron 1-2 hétre megyek k. Meg is lettem hívva hozzájuk is. Sőt, ingyen koncertjegyet szereznek oda, ahova csak szeretnék menni a különböző fesztiválok alkalmával. Hm…J

Editnek segítettem picit, közben gyorsan, amennyire időnk jutott, megbeszéltük az élet nagy dolgait. Hál’ istennek, ő is meggyógyult mostanra, én meg megint jókedvűen boldogítottam őt. Megettük a finom vacsorát (fontosnak tartom megjegyezni: rántott csirkecomb krumplipürével, rizzsel és savanyú uborkával). Aztán elbeszélgettük az időt. Estére járt, amikor a svájci pár elköszönt, és mondták, hogy kocsival vannak, ezért hazadobtak. Még szerdán találkozunk az iskolában (délutáni), elérhetőségeket írunk, aztán remélhetőleg nyáron Svájcban látjuk egymást.

Hazaértem, épen-egészségesen. A szoba igaz, romokban hever (minden, ami elképzelhető…ami mozdítható volt, az nincs a helyén). Sebaj, az is csoda, hogy bejutottam. A kilincs már kb egy hete borzasztó állapotnak örvend, így ma feladta a dolgot. Az egy dolog, hogy Herkules erejével bírok, ezért majdnem kiszakítottam az egész zárbetétet az ajtóból…de könnyen megúsztam, csak a kulcsot törtem egy, az egyben bele a zárba. De, bent vagyok. Pakolgatok, hogy legalább a saját cuccaimmal elférjek, két perc nem telik bele, megérkezett Dasha. Mondja, hogy dobjak le azonnal mindent, ami a kezemben van, és gyerünk k, zárjak be, menjünk. Mondom, oké. A zárással immáron különösebb gondjaim nem voltak, tehát mentünk. Egészen a második emeletig. Már a lépcsőről hallottam, hogy itt valami egészen különlegesre számíthatok. Hát az ügyes és aktív kis kollégiumi csapat zene-estet tartott. Yonggyon szaxizott, egy orosz Iván, vagy Miska, vagy Tolsztoj szájharmonikázott, egy orosz gyévucska dobolt, Dasha furulyázott. Így összeállva nagyon édesek voltak, mi, mint közönség, nagyon élveztük az előadást. Majd amikor kifogytak az ismert nótákból, akkor jött a „diszkó” rész. A legjobb játék, amit játszottunk, az az volt, hogy mindenkinek el kellett kicsit táncolni a saját nemzeti táncát. Mondjam-e, hogy a magyar aratta a legeslegeslegnagyobb sikert? Viccet félretéve, tényleg.

No, remélem szórakoztató volt végignyálazni ezt a hosszú bejegyzést, de még így is szinte kurtítottam rajta. Csodás nap volt, és már holnap is van! Itt legalábbis elhagytuk az éjjel2-t. Ma van Dasha szülinapja. Együtt ebédelünk (ha addig fel tudok kelni), aztán megyek Maggiekhez (a mamája is főzni akar nekem), és vacsira Dasha szintén. Mármint a főfogás a tortája lesz csupán. Hasonlóan szép napot mindenkinek!

Tegnap, mint ahogy írtam is, elmentünk ebbe a Dzsingisz-komplexumba, mely nemzetközi (japán, koreai, cseh és mongol ) összefogással épült meg 2006.2009 között. A tetején gigantikus Dzsingisz szoborral. Előtte volt turista látványosság: lovaglás, tevegelés, dinók! No ez utóbbi azonban nem olyan igazán élő változatban. Találtak nem messze Ulánbátortól dinoszaurusz maradványokat, és ezen a kis területen állítottak fel egy nagy gyerekeknek való dinó-játszóteret, óriási kő-dinókkal.

A komplexumba, hova nagy áldozatok árán bejutottunk, túl sok dolog nem szól Dzsingiszről (leszámítva 1-2 szobrot, festményt és a hatalmas szobrot a háztetőn). Ázsiai arcok és európai arcok nem azonos árú jeggyel jutnak ám be ide! Ha kínai, japán, koreai vagy mongol vagy olcsóbb jegyet fizetsz, mintha európai arcod van:) Vicces...

Még az utakról szerettem volna szólni. Szóval, emlékeztek (érintettek), amikor kellett olvasni Kara útikönyvét, meg Róna-Tas beszámolóját (Nomádok nyomában)? No abban vannak olyan részek, amikor írják, hogy mentek a kocsival a zötyögős úton, és hogy talán még a földút is jobb, mint a beton. No, ez kipipálva, megerősítve:) Borzasztó utak vannak! Elröhigcséltem rajta, hogy amikor olyat hallok, hogy "jajj, de ráz ez a kocsi, leszakad menten a vesém!", akkor bizony az illető téved :). Ha Mongóliában utazol mikrobusszal, no akkor sanszos, hogy le fog szakadni... Én például kétszer repültem le kishíján az ülésről. De lerepülni még mindig jobb (előttem nem volt ülés), mert mások a fejüket is bevágták az előttük lévő székébe:))

No ez a tréfa része volt, de igazán szép nap volt. A tevét körbefotóztam, egészen testközelből pedig megcsodáltam a hagyományos mongol öltözéket.

Szép nap volt, most neki lehet állni tanulni:) De ugye még 2 egész napom van, szóval rá is érek...:) Szép napot!

Végülis javítanám a címet, miszerint: A számbati suli, ahová kell menni, de nem fogok. Ugyanis van egy sokkal jobb programom. Kis csoporttal elmegyünk a közeli Dzsingisz szoborhoz. Kisbuszt béreltek (a többiek), én meg két kis cimborámmal csatlakozok. Egy napos kiruccanás, gondolom estére visszaérünk...Minden körülmény között. Ha ez nem történne meg, szerdáig csak eljutunk a koliig, akkor kezdődik majd az iskola. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyat mondok, hogy szeretem a nőnapot, de most életemben először mondom! Szeretem, mert itt munkaszüneti nap!

A mai napom megint nagyon jó volt. Az egyetemen csak az első óra volt megtartva, a második elmaradt. Így hazaugrottam, és mentem a második suliba. Ott fantasztikus órám volt (tök egyedül voltam diákok közül). Szóval szemtől szemben-oktatást kaphattam.

Battulga bags megint kimaradozott, így a héten vele ismét nem volt órám. No, talán három hétre az első beszélgetésünk után csak összehozunk valamit.

A szünetre amúgy az eredeti tervem az volt, hogy pihenek, de látom, hogy kevésbé fog összejönni. Holnap ez a kirándulás, vasárnap az egyedüli, amikor elvileg nem kell (? :)) kimozdulnom. Ekkor szokdolgozom, töménytelen leckéket írok, esetleg tanulom a mongol szavakat. Aztán hétfőn randim van a kis fiatal lánnyal, akivel kölcsönösen tanítgatjuk egymást. Meghyvott egy délután suliba az óra után, mert a tanár igen szeretne megismerkedni velem. Pff, a külföldi... Kedden pedig Dasha szülinapját ünnepeljük. Mivel úgyis megy el a hónap végefele, ezért szép kis búcsú-ajándékot fog tőlem kapni. Kívánsága, hogy kínai étterembe menyjünk (remélem találok valami nekemvalót...).

Szép hétvégét!

Ma volt az első török órám. A burját tanárnővel volt, méghozzá egy kezdő csoportban, mert az én leendő csoportom csopi-kiránduláson van Törökországban, és majd két hét múlva jönnek haza. No annyi előnye mindenképpen volt a mai órának, hogy összeismerkedtem a tanárnővel, meg lett egy kedves mongol ismerősöm. Szeretne jól törökül, én szeretnék jól mongolul, így kitaláltam, hogy ezt megbeszélem vele. Örült az ötletemnek, miszerint segítgessünk egymásnak beszélni. Holnap találkozunk a második suli után. Ezen az órán szépen bemutatkoztam törökül, és mindenki lesett, meg kérdezgettek. Nagyon édesek voltak. De én itt jó öreg vagyok. A csoportban mindenki 18 éves, és ugye itt az a szokás, ha akár egy hónappal is idősebb valaki, azt már magázzák. Szóval engem is magázva, bátortalanul kérdezgettek, hogy honnan jöttem, hol jártam már, és hány nyelven beszélek. Édesek voltak. Élveztem az órát is, jó volt nagyon.

Délután beültem a török tanszékre boldogítani egy-két embert. De már szabad bejárásom van, nézegethetem a könyveket, amit ma ki is használtam. Aztán megjött Battulga bags, aki a tanszék vezetője (ha nem tévedek:) ). Mondta megint, hogy majd együtt megyünk ki vidékre, mert meg akarok nézni egy követ, aminek az átírását ő adta ki mongolul. Nem lenne rossz vele együtt kimenni tavasszal. Április, májusban kerül sor a dologra. Addig is csütörtökre visszahívott beszélgetni. Tőle, meg egy ott dolgozó lánítól kapok "kétnyelvű" órát mindenféle kultúr-dologról.

Ennyit a mai napról. A hetem megint hamar elmegy, de szerintem ez mindenkivel így van. Üdvözletem az otthoniaknak!

Ez az egyik kedvenc Coldplay számom, csak itt lehet elérni a youtube-on, de ha kedved kapsz hozzá elküldöm neked ímélben. Cejetlek béjbe!

Kedveseim!

Megint szép napra ébredtünk. Bár hétfőn és kedden már látni véltem a tavasz közeledtét, ma megcáfolt az időjárás. Hételején ugyanis szép, tavaszias idő volt. Hatalmas pelyhekben esett a hó, pe a szép fajta. Csak -2 fok körülre járt...Régi szép idők! Ma ugyanis ismét -10 széllel megtoldva. Szóval hideg volt. Viszont, mit nekem, hiszem csodás napom volt, és amúgy sincs erőm ilyeneken spekulálni. A "kis" húgom ma fog énekelni délután egy egész zenekarral a háta mögött. Rá kell gondolnom, és küldeni a pozitív energiát.

A sziklákat, amiket Olivér ajánlott talán ezen a hétvégén megnézem. Annyira sokat kevertem magam körül, amíg rengeteg programom lett ismét:) persze cseppet sem bánom, csak ez a dolog nem tudom, mikorra fér bele. talán szombat délután (a szombati sulim után). Vasárnap hivatalos vagyok megint a külföldi kis leány-csoportba. Főzés, evés ivás, aztán utána én megyek egy könyveshez, ahová muszáj benéznem (megint).

Mint már mondtam, ma nagyon fantasztikus napom volt. Először is néztünk ma egy mongol filmet 1957-ből. Maga a film 1927-ben játszódik, és fantasztikusan aranyos. Sajnos nem értünk a végére, így kénytelenek leszünk a következő órán is folytatni. Ám a nagy csúcseseménye (számomra). Írtam megint Battulga bagsnak, aki a török tanszéken van. Egy hihetetlen aranyos, nagyon kedves férfi. Annyira megörült nekem, hogy azt öröm volt nézni...először mongolul kezdtünk beszélgetni (írtam neki mongol meg török smst is, így tudta, hogy gagyogom a nyelveket), aztán mondta, hogy a török talán jobban megy :). Így törökre váltottunk, és végigmutatott mindent: különböző leleketek, órarendet nézett, mondta, hogy én is nézzem meg, hogy mikor vannak órái, és amikor szünete van, keressem meg, menyjek a tanszékre, és külön is tart nekem előadást, beszélgetünk majd mindenről (feliratok, minden maradvány, nyelvészet...stb stb). Bemutatott a török lektornak is, ő is vállalkozott rá, hogy órákat tart nekem. Ezt nem tudom, hova tenni, talán magánórákra gondoltak ők, én meg kevésbbé. Mindegy. jó lesz, mert mongol-török és burját-török fordításokra is bejárhatok:) meg külön beszéldgyakorlatokra. persze minden csoport csak mongolokkal van tele, szóval:))))))))

Most egyenlőre ennyit. Még azt elfelejtettem, hogy holnap este klasszikust fogok hallgatni az állami színházban. Ma megvettem a jegyet. Három lánnyal megyünk. Kíváncsi vagyok, de majd beszámolok az élményeimről.

Elérkezett az első mongol nyelvű antropológiai odeje!! Nem mindim, hogy csúcs mindőségben értettem minden szót:))) De élveztem!

Ma leesett életem második hava Ulaanaatarban, és az olyan otthoni hó volt. Olyan láb alatt ropogós, nem pedig por, és a hidegtől azonnal a járdára fagyós. Gyönyörű nagy pelyhekben esett, igazán szép volt. Ma a dupla óra után Editékhez mentem. Főztünk, rengeteget beszélgettünk. Szinte már furcsa magyarul megszólalni.

Hétfőn kiderül, hogy csatlakozhatok-e a török csoporthoz (kis mongikkal !!), és talán még az ösztöndíjat is felvehetjük. Micsoda nap!

De ne fussunk előre ennyire. Holnap (pontosabban itt már ma, éjjel 2-re jár már) megyek a Boghd khaan múzeumba, mindenféle írásokat nézni, megcsodálni az egykori kán lakhelyét, és egyéb érdekességeket. A fotók majd láthatóak lesznek facebook-on. Röviden ennyit, és még azt, hogy borzasztó, milyen gyorsan eltelik 1 hónap!!!!

A mai napon teljesen odáig voltam, meg vissza is. Egyetem után elmentem az egyik csoporttársammal az internom nevű könyvesboltba...Miután másfél kellemes órát elnézelődtünk (én szótárvásárlási céllal mentem oda), találtam is 3 kincset. Ebből az egyiket magamévá tettem. Ez pedig egy török-mongol, mongol-török szótár, ami egészen jó (egy-két angol szótárral összehasonlítva...nem nem lehet őket összehasonlítani:) ). A másik Birtalan Ágnes szerkesztette magyar könyv, amiből már kulturálódtam ennek előtte otthon is. A harmadik a Mongolok titkos története angol, francia nyelven..csak épp mongolul nem. Ami mint utóbb kiderült a legnagyobb örömömre, hála istennek! Ugyanis amíg a boltban voltunk felhívott egy mongol srác, aki Olivér ismerőse, és mondta, hogy várjam meg, és találkozzunk. Így is történt vala. Elmentünk ebédelni (incsi-fincs mongol kaját, amit én választotam a kínai helyett, emrt IMÁDOM a mongol kaját!!), beszélgettünk (MONGOLUL). Be kell vallanom, hogy bár rengeteg dolgot nem értettem, a kezdők szerencséjének köszönhetően sokat mégis értettem, és beszélni is beszéltem. Nagyon kedves volt, türelmes, meg mondott csomó új szót, amit sajnos 2 mp múlva elfeledtem...mindig megfogadom, hogy valahová bekaristolom az új információt, de nem volt rá alkalmam:)

Szóval ebéd után elvitt egy könyvesboltba, mert panaszkodtam, hogy eddig igazán jó (igazán MONGOL) könyvest még nem találtam, pedig fúú meg húú...Erre mondta, hogy ok. Irányt váltottunk, és elvitt egy csoda jó boltba. Meg is találtam a fent említett Mongolok t. történetét. De nem akárhogyan!! Klasszikus mongol írással az elején, a végén pedig a halha változatával!! Kell-e ennél több egy napra? Úgy érzem ezzel a néhány eseménnyel, megint ellennék úgy 2-3 napig...Hasonlóan kellemes hétvégét kívánok, hiszen már csak egy nap, és kitör a két nap szünet!!

Üdv!

Nagyon szép hetet kívánok drága Hazaiak!

Nagyon szép hétvégém volt, és még a kedd szünnap itt Mongiban. A Holdújév szombat éjszaka kezdődött, pontosabban vasárnappal. A tigrisévet egy kis túrával és esti főzés-evés-ivással köszöntöttük egy négyes leányfogattal. A társaság elég multi-kulti volt (kanadai, thaivani és orosz). Elsétáltunk az ulánbátori Buddha szoborhoz, ami a város szélén található, közel hozzá egy második világháborús emlékművet is megcsodálhattunk. Az utóbbi a tipikus dunaújvárosi mozaikképek nagyobb méretű változata, így egész otthonosan éreztem magam. Viszont a kilátás egészen gyönyörű volt. Most csak jobban várom, hogy teljesen kimehessek a városból. Olyan gyönyörű a táj, és annyira szeretnék tiszta levegőn is sétálni… A kis „túrán” sajnos nem volt lehetőség két fontos helyre elmenni, ami ugyan útba esett, de kisebb akadályokkal találtuk szemben magunkat. Nem is bánom, mert írásos emlékeket akarok megnézni, amihez nem sok embernek van kedve. Én meg szívesen elszöttyögnék majd a dologgal, úgyhogy a héten visszamegyek valamelyik nap, és tanulmányozom a dolgokat.

Miután sétáltunk az egyik befagyott folyón, elmentünk a thaivani lányhoz, aki mindenféle ételkülönlegességet főzött nekünk. Volt kínai leves, rizs két öntettel és egy tipikus thaivani különlegesség, amit a hős magyar ember is megkönnyezne csípős, erős volta miatt. Ittunk mongol vodkát, mongol sört, spanyol bort…és a többi borra nem emlékszem. Ilyen formán búcsúztunk el a bivaly/marha évet. Még a holnap szünet, így egy rövidke hetünk lesz a suliban is. Lehet, hogy majd hívnak a török óráim miatt. Elvileg ezen a héten vissza kellene jelezni, hogy járhatok-e mongikkal török nyelvórára. Szép hetet mindenkinek!

Szóval ez is eljött. Egy évben kétszer ünnepelhetek újévet! Remélem sikerekben gazdag lesz Nektek is, ugyanis a tigris elég markáns állat...Majd írok "előrejelzéseket".

Ha ez így folytatódik, nagyon ki fogok borulni. Ha lehet, akkor itt gyorsabban repül az idő, mint otthon. Szóval rengeteg helyen voltam a héten, már Ulaanbaatar nagy részét bejártam. Szinte alig kell térkép (tapsot kérek, ez teljesítmény tőlem). Mondjuk hozzátartozik, hogy a rendes emberekkel ellentétben, nekem minden egyes nap lefagynak a lábujjaim, illetve az orrom. A fül-dolgot kiküszöböltem, vettem egy plusz fülvédőt a sapka alá. Voltam a Nemzeti Múzeumban, 3 galériában, rengeteg piacon, német boltban, bankokban stb. stb….Mindemellett iskolákba is járok, tehát sok időm nincs. A hétvégén itt van cagaan car, amiről már rengeteget írtam. Mivel ez a legnagyobb ünnep a mongiknál, ezért már mindenki be van sózva. Úgy néz ki, hogy sajnos nem leszek meghívva mongolokhoz az ünnepre…talán sosem tudom meg, milyen a tradícionális Holdújév. No, nem azért, eddig is éltem valahogy nélküle, de csak jó lenne. Vasárnapra azért csináltam magamnak programot. Megyek túrázni, amire rajtam kívül csak egy ismerősöm volt hajlandó. Ő egy thai lány, akivel a délutáni iskolába járunk együtt. Ketten megyünk majd, utána meg estebédre főzünk „közösen” valami thai ételt. Röviden most ennyit az élménybeszámolóról. Majd igyekszem informálni a társaságot. Üdvözletem!